Immár másodjára van szerencsém részt venni egy tömegsportrendezvényen, elvegyülni a sok sportrajongó között, a zene üteme bezsongat:) Kaja a családnak pipa, gyerekek lepasszolva, ez a nap csak rólam és a mozgásról szól! Végre nem a netről letöltött tornák vannak porondon, hanem mindenféle újdonság! Életemben először húztam a lábamra síbakancsot rugóval, ez a kangoo, ha valaki nem jött volna rá:) kiugráltam magam, mint egy toporzékoló három éves, vagy mondhatnám, hogy a total dance fesztiválon érzem magam:) nononononoo there is no limit!!! 

Számomra egy nagy újdonság: Indoor cycling. Beltéri bicikli meditatív zenére??? ezt ki kell próbálnom! mondhatnám spinning..a színpadon és a küzdőtéren valaki a kezével teker valaki a lábával, attól függően kinek milyen drótszamár jut...én először simán biciklizem, lábbal hajtok, valahogy olyan nyugtató, mintha egy madárcsicsergős erdőben mennék..félidőben hozzájutok egy olyan szerkezethez, amit kézzel kell hajtani, ez a kranking, mintha Bunyós Pityu tartana bokszkörte ütögető edzést, de nem ő az oktató, hanem egy kerekesszékes edző. Big respect! 

35 fölött látom be, hogy a nyújtásnak igenis nagy haszna van, érdekes stretching órán részt venni, nem igen tudok odafigyelni a belső békére (by kungfu panda), mert egyik oldalon egy ironman tart edzést, másik oldalon rúdtáncosnők lejtenek. De szómiszó a nyújtást be kell vennem a repertoárba!

Még egy óra, ami nem ismeretlen számomra, gyakran megfordul a nappalinkban: Péntek Enikő, na ő megér egy külön misét:) Ő akkora májer, hogy egy talpalatnyi hely sincs a nagyszínpad küzdőterén, szó szerint könyöklök egy polifoamnyi helyért. Dinamikus, pörgő, izzasztó babahájkiller zóna edzés.

Nap uccsó eseménye egy ghetto boot camp edzés, ahol fiatal, 20 év körüli sportiskola tanuló "fiúcskákkal" izzadok vállvetve. Hogy miért ghetto??? Talán a srácok a nyóckerből jöttek? Gyanítom azért, mert pont úgy "melegszünk" együtt a crossfit gyakorlatoktól izzadva, mint a ghettoban, a hordóban égő tűz körül csoportosulók.

Naszóval Anyócák, találjuk, vagy inkább üssünk rést a pajzson, és lepjük meg magunkat alkalmanként egy-egy feszkólevezető eseménnyel, hogy otthon már csak a mosolygó, boldogan kekszsütő anyát kapják a mieink.