Kövérnek lenni szar. Egy betegség, ami megöli a tested, lelked. A látszólag víg kedélyű kövéreknél is eljön egyszer az időpont, hogy le akarnak fogyni. De általában a kövérek nem vígak, hanem (bocsánat) gonoszan tekingetnek a világra. Én ilyen gonosz kövér voltam….

Már korábban írtam, hogy egyszer fehérje alapú diétával ledobtam vagy 30 kilót. Kb. ezerszer leírták már orvosilag, hogy mit okoz a szervezetedben a túlsúly. No de, hogy egy ilyen látványos súlyvesztés mit okoz, azzal nem számoltam! Voltak a jó részek: a vérnyomásom tuti lett, sőt inkább alacsony, nőtt a teljesítményem, acélozódott a kitartásom és rájöttem, hogy milyen remek mozgásom van, az elkövetkező években a bulizások alkalmával ezt többszörösen bizonyítottam, ment a tánc hajnalig:) Munkát is kaptam. Az a tapasztalatom, hogy nem szívesen alkalmaznak kövér embert, bármennyire is magasabb az IQ-m, vagy jobb a végzettségem, a munkaadók is bizony emberek és jobban örülnek a szépnek. Nem aljas indokból, ilyen az emberi természet. Szóval már ezért is megéri fogyni:)

De meglepő módon sok negatív dolog is bejött az életembe. Például a magányosság. Hiába nyílt ki előttem a világ, voltak barátaim, voltak pasik, de igazán nem találtam a helyem senki mellett. Plusz van egy furcsaság a pasikban: ha megszokták, hogy X kiló  vagy és az életed része a sport, azt el is várják tőled és még sem vagy elég jó. Bár, hozzáteszem, hogy én a csupa idióta, deviáns köcsögöt vonzom. Egy kapcsolatban mindenki elengedi magát (megvan a zsákmányállat) és egy kicsit hízogat. Ha én híztam vagy 2 kilót, egyből jött a kritika, vagy ha kimaradt a torna, pedig feszes volt a seggem, elhihetitek. Aztán még is lecseréltek egy kevésbé feszesre. Szóval a férjjelölt projektet mellőztem egy ideig, inkább szórakoztam.

Aztán ott voltak a titokzatos rosszulléteim: volt, hogy reggelit követően annyira szédültem, elsötétült előttem a világ, folyt rólam a víz, hogy utolsó erőmmel kapaszkodtam fel a szüleimhez. Vagy gyakran fájt a hasam, de senki nem tudta, hogy miért, a nőgyógyász fel akart nyitni, a belgyógyász ritka betegségeket emlegetve 1 hét válogatott kínzásokkal (éheztetés, csövek ide, csövek oda) teli kórházi tartózkodást javasolt, én meg életem első lakásvásárlása előtt álltam, nem volt időm ilyesmikre. Szerencsére, ezek mind elmúltak. Szerintem egyszerűen bizonyos ételösszetevőket nem bírtam, pl.a  liszt, tej.  Mert amikor már mindent ettem módjával, akkor diagnosztizáltam ezt magamnál. Szerencsére -bár mindenfélét ettem- nagy hízás nem következett be, mozgott rajtam vagy 5 kiló, de remekül kontrolláltam..Azt hiszitek, hogy az első szénhidrátmentes félévben nem botlottam meg? Dehogynem. De egy-egy aranygaluskának, sütinek a vasárnapi ebéd mellé ára volt: ebéd után kb. fél órával már a wc-n olvastam az újságot:) a szervezetem nem tolerálta a túlzott szénhidrátot, vissza kellett szoktatnom rá.

Másrészt lelkileg nagyon megterhelő ekkora változást kibírni, már mástól is hallottam, hogy aki kövér volt, annak nincs megfelelő testképe. Én ezt szellemtestnek hívom: hiába tudod, hogy fogytál, észleled a ruháid méretén a változást, a tükör csak folyton a dagi testet mutatta... Ezeknél a jelenségeknél kell nagyon észnél lenni, neked is, és a külvilágnak is. Itt lehet belecsúszni az étkezési zavarokba. Szerencsére én megúsztam:)

Ha van történetetek, hozzáfűznivalótok a témához, vagy van egy jó sütireceptetek, írjatok bátran a henkakeksz@gmail.com e-mail címre vagy keressétek a facebookon a HenKakeksz közösséget!